Az elmaradás oka

Megint jó ideje nem írtam már, mert... Bevallom, féltem. Az a sok jel, utalás, titok. Éreztem, hogy valami jár a fejében, valamire készül, és azt gondoltam... Nos, a lehető legrosszabbra gondoltam. Hogy már nem vagyok elég jó neki és el akar hagyni. De most... Kapaszkodjatok meg: Menyasszony vagyok!!!
Hihetetlen. Én. Menyasszony. Soha az életben nem hittem volna, hogy egyszer igent fogok mondani valakinek. Vagy egyáltalán, hogy valaki lesz olyan őrült majd, hogy megkérje a kezemet. Nem, megfogadtam, hogy nem leszek totál lökött, és nem írom le ömlengve, hogy jaj, milyen romantikus volt a lánykérés, és hogyan is történt pontosan. Ez kettőnk dolga. De nagyon szép volt és igazán, tökéletesen boldognak érzem magam. Én leszek Mrs. ...
Azt hittétek, elárulom, mi? Sajnálom, de ez még mindig titok.

A nagy Ő megjegyzése: Szeretlek, te lökött Vadgesztenye! Örökké.

Vadgesztenye megjegyzése: Ne már, kihozod belőlem a nyálas romantikust... Na jó... Én is szeretlek. Örökké.

Kutyus

Hazafelé tartottam a barátnőméktől (lásd lejjebb: Vadvirág), mikor a ház melletti sikátorból valami vékony, nyüszkölő hangot hallottam. Egy picike kutyus csücsült az egyik kukában. Nem tudom, ki szabadult meg tőle ilyen módon, de az ördögök sütögessék a pokolban egy örökkévalóságon át. Szegény pöttöm teljesen átfagyott, így felvittem a lakásba. Ő úgy tett, mintha morcos lenne a dologtól, de valójában azonnal a szívébe zárta a kutyust. Szerintem csak féltett engem. Nem akarta, hogy megkedveljem, mert sajnos az albérletben nem tarthattam meg. Először megpróbáltam Vadvirágékhoz beköltöztetni, de a pöttöm mellett ez nem lett volna túl jó ötlet, elismerem. Jaj, nem is mondtam még, keresztanya vagyok! Vadvirág első kisbabája alig pár hónapos, picike és gyönyörű. Igaz a hangja elég fülsiketítő, de szerencsére ritkán jön rá a szirénázás. Szóval, őket kihúzhattam az örökbefogadók listájáról. Végül Dorian vállalta, hogy befogadja a kutyust ideiglenesen, úgyhogy egyelőre jó helyen van. Ha valaki vállalná a végleges gazdi szerepét, csipogjon nekem. És ő lenne itt az árva kisfiú:

Jövőtervek: Ha egyszer lesz saját lakásunk, befogadunk egy pont ugyanilyen kutyust Vele.

A nagy Ő megjegyzése: Közös lakást szeretnél?

Vadgesztenye megjegyzése: Izé... Majd egyszer... Talán... Végül is, szinte most is együtt lakunk, nem?

Élménybeszámoló

Jó volt, jaj, annyira nagyon jó volt! Még úgy is, hogy viperák sziszegtek mindenfelé. De nem foglalkoztam velük, csak tettem a dolgomat, és az embereknek tetszettek a dalaink. Ez a lényeg! Felmentünk a színpadra, a mikrofon elé álltam, és... Olyan volt, mintha repülnék. Ez a világ egyik legjobb érzése! Olyan szörnyen boldog vagyok és legszívesebben mindenkit megölelnék. De egy valakit nagyon...

A nagy Ő megjegyzése: Remélem, én vagyok az az egy valaki...

Vadgesztenye megjegyzése: Nem, a postásunk hiányzik őrülten. Persze, hogy te! Holnap megyek haza, és...

A nagy Ő megjegyzése: Ne kínozz! Holnapig még ki kell bírnom tizenhárom órát, az egy kész örökkévalóság.

Vadgesztenye megjegyzése: De megéri, hidd el... Vettem neked meglepit. Egy őrülten szexi meglepit. Mindjárt mutatom a képet róla.

...

Vadgesztenye megjegyzése: Na, átment?

A nagy Ő megjegyzése: Át. Szadista nőszemély.

Szünet

Most pár hétig nem leszek. Megkaptuk a munkát! :D Próbák, interjúk, fellépés, jó elfoglalt leszek, de nem bánom. Már most imádom az egészet!

A nagy Ő megjegyzése: Egy nagy kalappal, ügyes leszel! Gondolok majd rád! Szeretlek és várlak haza!

Női magazinok

Ezt muszáj... Egyszerűen muszáj leírnom. Nem tudom, hogy nevessek vagy sírjak rajta. Egy női magazinról van szó. A címét inkább nem írom le, még a végén beperelnének. Nem mintha lenne bármim, amit elvihetnének, max a ruháim, még a lakásomat is csak bérlem. Na, a lényeg... Mondj igent vagy sem - avagy készen állsz már a házasságra? Ez a címe a tesztnek, amin fél órája röhögök kínomban.

1. kérdés: Hány éves vagy?

a. 18-25

b. 25-30

c. 30-40

d. 40-50

(e. nincs, mert 50 után a nő ugyebár ne akarjon már férjhez menni... Kötögessen a hintaszékében. Pff...)

2. kérdés: Mi a kedvenc elfoglaltságod?

a. bulizás (valahogy előre sejthető, hogy ez az éretlen vagy még a házassághoz válasz)

b. takarítás (juhé, mondj igen, te vagy a tökéletes rabszolga egy férfi számára!)

c. olvasás (vajon, ez jó pontnak számítana? Vagy egy nő ne legyen művelt, ha feleségszerepet szánnak neki?)

d. szex (menj hozzá egy 90 éves milliárdoshoz, dugjatok szívrohamig, aztán már jelölheted is az a. pontot helyes válasznak)

3. kérdés: Mennyire tudsz főzni?

a. Tudok pirítóst csinálni, ezzel ki is merül a főzőtudományom (vajon a szenes pirítós is számít?)

b. Jól főzök, legalább is eddig még mindenki csak dicsérte az ételeimet. (takaríts, főzz, mosni is tudsz? Mert akkor eskü, felveszlek bejárónőnek, ha már el nem vehetlek...)

c. Nem igazán szeretek főzni, de azért eligazodom a konyhában, ha nagyon muszáj. (Akkor nem szakácskönyveket olvasol, gondolom...)

d. Profi vagyok. Három fogásos ebédek, desszertnek egy kis almás pite. (Nagyiiiiiiiiiiiii!)

4. kérdés: Hogy állsz a takarítással? (muszáj állni vele, ülve nem lehet?)

a. Nem takarítok. Ha nagy a kosz, valaki úgyis megcsinálja helyettem. (Vagy megesz a porcica, mikor portigrissé nő és gond megoldva.)

b. Hetente két-háromszor kitakarítok, úgyhogy csinosan tartom az otthonomat. (Mi az órabéred? De komolyan!)

c. Hetente egyszer kitakarítok, többre nincs energiám a munka mellett.

d. Naponta főzök, mosok, takarítok, csinosítgatom a házat. (Segítenek benne az állatkák is, ezért a hét törpe nagyon elégedett velem.)

5. kérdés: Ha a házasságra gondolok:

a. kiráz a hideg

b. eltölt a várakozás izgalma

c. enyhe boldogságot érzek

d. rájövök, hogy már nem nekem való.

Találjátok ki, mi jött ki nekem...

A nagy Ő megjegyzése: Rólam kiderült, hogy házasságra alkalmas nő vagyok. Bizarr!

Vadgesztenye: Én meg házasságra alkalmatlan férfi. Szóval, passzolunk!

Üröm az örömben

Miért, mondja meg valaki, miért vannak olyan emberek, akik élvezik, hogy elronthatják más boldogságát? Történik velem valami jó, és azonnal megjelennek a viperák. De hogy még a saját unokatestvérem is... Olyan elképzelhetetlen, hogy azért sikerül valami, mert keményen megdolgoztunk érte és megvan hozzá a tehetségünk?

A nagy Ő megjegyzése: Sajnálom, az én hibám az egész.

Vadgesztenye megjegyzése: Ha még egyszer ilyen butaságot mondasz, hátsón foglak billenteni! Te nem tettél semmi rosszat!

A nagy Ő megjegyzése: De azért terjesztik, hogy protekciód van, mert velem élsz.

Vadgesztenye megjegyzése: Ha mással élnék, belekötnének valami egyébbe. Aki rosszindulatú, az mindig talál valamit, amibe beleköthet. Az ő hibájuk, nem a tiéd. És ne merj ellenkezni!

...

Vadgesztenye megjegyzése: Helyes.

Igen, igen, igen!

Behívtak minket a válogatás utolsó fordulójára! A híres zenekar előzenekarának válogatására, amiről már korábban írtam. A fiúk is majd kiugrottak a bőrükből, ez egy hatalmas lehetőség. Megyek is vissza próbálni, nem szabad hibáznunk! Igen, igen, igen! :D

A nagy Ő megjegyzése: Ha nem téged választanak, ostobák. Gratulálok, szerelmem!

Vadgesztenye megjegyzése: Köszönöm. Szeretlek. Este. Csók.

Aki bőg egy mesén - mert igen, Ő erre is képes... :D

Most néztem meg immár sokadszorra Vele a Jégkorszak című mesét (vagyis Vele most először, de nem Vele már előtte is láttam). Igyekeztem nem bőgni, de a kis mamut és a mamut mama halálának elmesélésekor alig bírtam visszatartani. Erre oldalra nézek, és mit látok? Ő sír. Azt hiszem, újra beleszerettem...

A nagy Ő megjegyzése: Az egy megható jelenet volt. Egyébként, sírnom kell ahhoz, hogy újra és újra belém szeress? Ez a trükk?

Vadgesztenye megjegyzése: Nem, az, hogy kedves, érző lény vagy. Hidd el, a pasik 99%-át hidegen hagyta volna az egész.

A nagy Ő megjegyzése: Vagy csak nem mernék kimutatni a meghatottságukat.

Vadgesztenye megjegyzése: Kétlem. Túlbecsülöd a férfitársadalmat. És le magadat. Angyalfiú sem sírt, mikor megnézték Vadvirággal a mesét. Vadvirág mesélte.

A nagy Ő megjegyzése: Angyalfiú és Vadvirág?

Vadgesztenye megjegyzése: Kellett nekik is valami álnév, na!

A nagy Ő megjegyzése: Kis paranoiás Vadgesztenyém...

Ezer hála!

Három napnyi szenvedés után végre visszatértem az élők sorába. Ezer hála ezért a világ legjobb ápolójának. Bocsánat, hogy nyűgös voltam, és köszönöm, hogy nem vágtál hozzám semmit! XD

Égés

Leégtem. Szerencsére - vagy szerencsétlenségemre - csak a napon. Strandolni voltunk, és nagyon élveztem. Egészen délutánig, amikor is érezni kezdtem, hogy fájok. Úgy kb. mindenhol, kivéve a hajamat. Bekentem magam reggel valami vacak naptejjel, de úgy látszik, vagy hatástalan volt, vagy én vagyok túlérzékeny a napsugarakra. Áu! Kósza szellemem, ha erre jársz, hozz át nekem valami krémet és egy fájdalomcsillapítót (vagy kettőt-hármat), mert azt hiszem, napszúrásom is van. Ígérem, meghálálom, amint feltámadtam!

Legjobb barátnő

Nekem van a világon a legjobb barátnőm. Valahogy mindig tudja, mit kell mondania, hogy megnyugtasson és helyre tegye bennem a dolgokat. Ő ilyen. Sugárzik belőle valamiféle pozitív, nyugtató energia, már az is jóleső, ha csak a közelében van az ember.
Van egy módszerünk. Ha valamelyikünk összezavarodik, akkor a másik nem ad neki tanácsot, nem befolyásolja a döntésben, egyszerűen csak rávezető kérdéseket tesz fel neki.
A mai kérdések tőle:

- Szereted őt?
-Igen.

- Félsz, hogy elveszíted?
- Rettenetesen.

- Hogy ne kelljen többé félned, lemondanál róla és keresnél olyat, akit nem veszíthetsz el?
- Nem, őt szeretem. Nem kell más.

- Tehetsz valamit az ellen, hogy ne veszítsd el?
- Nem.

- Akkor ahelyett, hogy félsz, nem kéne inkább kiélvezni a vele töltött időt?
- De, de igen. Szerencsés vagyok, amiért egyáltalán nekem adta őt a Sors.

Igen, ki fogom élvezni az időt, amit kaptunk. Minden egyes percét. És azonnal kezdem is!

Gondolatok

Megkértem Őt, hogy ne olvassa el ezt a bejegyzésemet se és megesküdött rá. Félek. Szörnyen félek, mert tudom, hogy abból az álomból egyszer valóság lesz. Nem a ráncok zavarnak vagy az ősz haj, örömmel gondozom majd Őt, ha eljön az ideje. Az fáj, hogy el fogom veszíteni és nekem még éveket, talán évtizedeket ezen a világon kell majd töltenem. Nélküle. Belegondolni is iszonyatos. Legszívesebben... Legszívesebben felajánlanám a lelkemet az ördögnek, hogy hozzám fiatalítsa Őt vagy engem tegyen húsz évvel idősebbé. Ilyen lehetetlen ostobaságok járnak a fejemben, mert a gondolat, hogy nem tehetek semmit, nem állíthatom meg az időt, teljesen kiborít. Szeretem. Szeretem Őt.

Depi

Ma nincs jó kedvem. Álmodtam valami rosszat és azóta görcsben van a gyomrom és nem tudok nyugodni. Miért ilyen keserédes a boldogság?

A nagy Ő megjegyzése: Azt reméltem, leírod az álmodat.

Vadgesztenye megjegyzése: Nem tehetem.

A nagy Ő megjegyzése: Miattam? Mert olvasom a blogot?

Vadgesztenye megjegyzése: Igen.

A nagy Ő megjegyzése: De jól esne kiírni magadból?

Vadgesztenye megjegyzése: Igen.

A nagy Ő megjegyzése: Akkor tedd azt! Esküszöm a szeretteim életére, hogy nem fogom elolvasni, amit írsz!

Vadgesztenye megjegyzése: Szeretlek.

A nagy Ő megjegyzése: Én is. Épp ezért most megyek is...


Szóval az álom... Reggel volt, felébredtem, kinyitottam a szememet. Emlékszem, a nap gyönyörűen sütött és mosolygásra késztetett. Felültem és nagyot nyújtózkodtam, aztán fel akartam kelteni Őt, hogy neki is megmutassam, milyen szép napra virradt. Az is eszembe jutott, hogy elmehetnénk piknikezni. Ő háttal aludt nekem a takarót a fejére húzta. Kuncogva megböködtem a hátát, mire felmordult. Pont úgy, mint mindig, mikor felkeltem. Lassú mozdulattal felült és megdörzsölte az arcát, aztán... Felém fordult. Az arcát ráncok borították, a haja pedig ősz volt. Rám mosolygott, olyan kedvesen és szeretettel, mint mindig és a szeme... A szeme tele volt élettel. Én mégis zokogni kezdtem. Képtelen voltam abbahagyni még akkor is, mikor magához ölelt. Most is... most is sírnom kell...

Anya

Na jó, egy kérdés. Valójában költői, mert egy kósza szellemen kívül nem igazán jár erre senki. Mindenki édesanyja ilyen? Mármint... Hónapokig nem találkozunk, csak telefonon beszélünk, alig várom, hogy újra lássam, aztán mikor meglátogatnak apával, elég egyetlen perc és a vérnyomásom az egekben van. Nem áll jól az új frizurám; miért hagyom a kenyeret a konyhaasztalon; mikor töröltem le utoljára a polcokat; nem látszik, hogy tegnap, mert két centis por van rajta, és még sorolhatnám... Szeretem őt, tényleg, de áááááááááááááááá! Valaki mentsen meg!

A nagy Ő megjegyzése: Csak nem fokoztál le kósza szellemmé? Lehet, hogy éberebben kéne aludnom?

Vadgesztenye megjegyzése: Nyugalom, jelenleg csak önveszélyes vagyok, köz- nem.

A nagy Ő megjegyzése: Ez meg kéne, hogy nyugtasson?

Vadgesztenye megjegyzése: Ha nem nyugtat meg, segíts!

A nagy Ő megjegyzése: Megküzdök miattad egy hétfejű sárkánnyal, legyőzök egy óriást, megvívok tíz haramiával, de...

Vadgesztenye megjegyzése: De?

A nagy Ő megjegyzése: Anyáddal nem merek szembeszállni.

Vadgesztenye megjegyzése: Gyáva.

A nagy Ő megjegyzése: Ez van...

Kívánság

Kérlek, Istenem, Fortuna és minden felsőbb erő odafent, aki és ami befolyással lehet az emberek életére, add meg nekem, hogy teljesüljön a mostani kívánságom! Köszönöm!

Felvettünk egy dalt a srácokkal (igen, igen, van egy bandám), és elküldtük egy pályázatra. Egy nagyon híres együttes koncertjére keresnek kezdő előzenekart. Annyira nagyon szeretném!

A nagy Ő megjegyzése: Nyerni fogtok, mert te vagy a legtehetségesebb, legszebb, legokosabb...

Vadgesztenye megjegyzése: Nem tanulsz a szép szóból? *felvonja a szemöldökét*

A nagy Ő megjegyzése: Szó? Ha jól emlékszem, a múltkor nem nagyon volt lehetőségünk a beszédre... Ha pedig így büntetsz, ne csodálkozz, hogy folyton ellentmondok neked.

Vadgesztenye megjegyzése: Amúgy köszönöm. Nagyon-nagyon drukkolj!

Miért Vadgesztenye?

Gondoltam, elsőként írok a nevemről. Bár valószínűleg ez is egy ömlengős sztori lesz. De anya arra tanított, hogy mindig illik bemutatkozni. Nem is merek belegondolni, mit szólna, ha nem tenném... Kitörne a III. világháború, az biztos! Mivel a valódi nevemet nem akarom elmondani, ezért a becenevemről fogok mesélni most. Vadgesztenye.

Az egész egy szép, nyári délután történt. Heverésztem az ágyon életem párjával, a meleg és a korábbi elfoglaltságunk miatt nem voltunk túlöltözöttek, és mondtam neki valamit. Már nem emlékszem pontosan, hogy mit, de az biztos, hogy vicces volt és igazam volt (a nagy Ő megjegyzése: gúnyos volt, és nem volt igazad!). Erre megjegyezte, hogy olyan vagyok, mint egy Vadgesztenye. Kívül tele vagyok tüskékkel és szúrok, de ő majd feltör, mert tudja, hogy belül teljesen sima vagyok. Én puffogtam egy sort, mert jó, hogy nem egy kancához hasonlított, akit nem fel-, hanem betörhet, de végül kibékített. Azóta pedig én vagyok az ő Vadgesztenyéje. Végül egész megszerettem ezt a nevet, mint látszik.

Vadgesztenye utólagos megjegyzése: Hééééééééé! Honnan szerezted meg a jelszavamat?

A nagy Ő válasza: Megvannak a megfelelő kapcsolataim...

Vadgesztenye válasza: Ne! Olvasd! A! Blogbejegyzéseimet! És főleg ne írj bele abba, amit én írok!

A nagy Ő válasza: Próbáld megakadályozni... Vadgesztenye...

Vadgesztenye válasza: Azt hiszem, elfelejtettél valamit...

A nagy Ő válasza: Mit is?

Vadgesztenye válasza: Hogy a szomszéd szobában vagyok. Azt ajánlom: Fuss!

Vadgesztenye bejelentkezik!

Sziasztok!

Istenem, ilyen béna kezdést... Na, nem baj, valószínűleg úgysem olvassa majd senki rajtam kívül ezt a blogot, úgyhogy valójában ez lenne a megfelelő köszönés:

Szia Én!

Persze, pont ez a célom. Kiírni magamból a gondolataimat úgy, hogy senki ne tudja, ki vagyok. Merthogy vagyok ám valaki. Nem túl ismert, de ahhoz eléggé, hogy ne a saját nevem alatt írjak blogot. Ezért lettem Vadgesztenye. Ő adta nekem ezt a nevet. Igen, jól sejtitek, az Ő, az én nagy Ő-met jelöli. Magas, sötét hajú és szemű, okos, kedves, gondoskodó. Most irigykedtek, mi? Már, ha jár erre mégis valaki rajtam kívül. Ha igen, van rá okotok! Ő a legtökéletlenebb tökéletes férfi a világon. És az enyém.

Fúj, ömlengek. Pár hónappal ezelőtt még megvetettem minden libát, aki folyton rózsaszín szirupban úszik és másról sem tud fecsegni, csak a pasijáról. Erre én is ilyen lettem. Szörnyűség! Most megyek és a liba énemet jégre teszem, aztán visszajön az igazi énem és folytatja a blogírást. Vagy nem. Nálam sosem lehet tudni...