Az elmaradás oka

Megint jó ideje nem írtam már, mert... Bevallom, féltem. Az a sok jel, utalás, titok. Éreztem, hogy valami jár a fejében, valamire készül, és azt gondoltam... Nos, a lehető legrosszabbra gondoltam. Hogy már nem vagyok elég jó neki és el akar hagyni. De most... Kapaszkodjatok meg: Menyasszony vagyok!!!
Hihetetlen. Én. Menyasszony. Soha az életben nem hittem volna, hogy egyszer igent fogok mondani valakinek. Vagy egyáltalán, hogy valaki lesz olyan őrült majd, hogy megkérje a kezemet. Nem, megfogadtam, hogy nem leszek totál lökött, és nem írom le ömlengve, hogy jaj, milyen romantikus volt a lánykérés, és hogyan is történt pontosan. Ez kettőnk dolga. De nagyon szép volt és igazán, tökéletesen boldognak érzem magam. Én leszek Mrs. ...
Azt hittétek, elárulom, mi? Sajnálom, de ez még mindig titok.

A nagy Ő megjegyzése: Szeretlek, te lökött Vadgesztenye! Örökké.

Vadgesztenye megjegyzése: Ne már, kihozod belőlem a nyálas romantikust... Na jó... Én is szeretlek. Örökké.