Vadgesztenye bejelentkezik!

Sziasztok!

Istenem, ilyen béna kezdést... Na, nem baj, valószínűleg úgysem olvassa majd senki rajtam kívül ezt a blogot, úgyhogy valójában ez lenne a megfelelő köszönés:

Szia Én!

Persze, pont ez a célom. Kiírni magamból a gondolataimat úgy, hogy senki ne tudja, ki vagyok. Merthogy vagyok ám valaki. Nem túl ismert, de ahhoz eléggé, hogy ne a saját nevem alatt írjak blogot. Ezért lettem Vadgesztenye. Ő adta nekem ezt a nevet. Igen, jól sejtitek, az Ő, az én nagy Ő-met jelöli. Magas, sötét hajú és szemű, okos, kedves, gondoskodó. Most irigykedtek, mi? Már, ha jár erre mégis valaki rajtam kívül. Ha igen, van rá okotok! Ő a legtökéletlenebb tökéletes férfi a világon. És az enyém.

Fúj, ömlengek. Pár hónappal ezelőtt még megvetettem minden libát, aki folyton rózsaszín szirupban úszik és másról sem tud fecsegni, csak a pasijáról. Erre én is ilyen lettem. Szörnyűség! Most megyek és a liba énemet jégre teszem, aztán visszajön az igazi énem és folytatja a blogírást. Vagy nem. Nálam sosem lehet tudni...