Most néztem meg immár sokadszorra Vele a Jégkorszak című mesét (vagyis Vele most először, de nem Vele már előtte is láttam). Igyekeztem nem bőgni, de a kis mamut és a mamut mama halálának elmesélésekor alig bírtam visszatartani. Erre oldalra nézek, és mit látok? Ő sír. Azt hiszem, újra beleszerettem...
A nagy Ő megjegyzése: Az egy megható jelenet volt. Egyébként, sírnom kell ahhoz, hogy újra és újra belém szeress? Ez a trükk?
Vadgesztenye megjegyzése: Nem, az, hogy kedves, érző lény vagy. Hidd el, a pasik 99%-át hidegen hagyta volna az egész.
A nagy Ő megjegyzése: Vagy csak nem mernék kimutatni a meghatottságukat.
Vadgesztenye megjegyzése: Kétlem. Túlbecsülöd a férfitársadalmat. És le magadat. Angyalfiú sem sírt, mikor megnézték Vadvirággal a mesét. Vadvirág mesélte.
A nagy Ő megjegyzése: Angyalfiú és Vadvirág?
Vadgesztenye megjegyzése: Kellett nekik is valami álnév, na!
A nagy Ő megjegyzése: Kis paranoiás Vadgesztenyém...

3 megjegyzés:
Angyalfiú, Vadvirág...találó!
Ez nagyon jó! :)))
A nevek nagyon tetszenek :)Bár a Vadvirág miértjére még nem jöttem rá :)
Pusz
Megjegyzés küldése